A Hajnal István Körről

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

A Hajnal István Kör a társadalomtörténet magyarországi művelését és népszerűsítését tekinti céljának. Tagjai elsősorban egyetemi és kutató intézeti történészek, levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok és egyetemi hallgatók, akik szívügyüknek tekintik, hogy hazánk múltját a politikai eseménytörténet szintjénél mélyebben is megismerjük. A társadalomtörténet nyitott a történettudomány legújabb irányzatai felé csak úgy, mint a társadalomtudományok megközelítései iránt, ugyanakkor anyagát elsődlegesen a történeti források feltárásából és elemzéséből meríti. Tevékenységünk súlypontja az 1986 óta évente vidéki városokban megrendezett tematikus konferenciák sorozata, de munkánkat nagy számú publikáció és további rendezvények is fémjelzik.

A Hajnal István Kör a társadalomtörténeti szemlélet hazai terjesztését és művelését tekinti elsődleges feladatának. Hivatalosan ugyan csak a rendszerváltás előszeleként 1989-ben meghozott egyesülési törvény nyomán jött létre, ám az akkori alapítók addigra már két, széles részvétel mellett zajló, a hazai társadalomtörténeti kutatás addigi eredményeit és további lehetőségeit felmérő konferencia szervezésén voltak túl.

Az előzmények azonban ennél is távolabbra nyúlnak vissza: különféle, a történettudomány művelésének akkori hivatalos központjaitól távol eső kutatóhelyekhez és közgyűjteményekhez - pl. a KSH Könyvtárához vagy a (Marx Károly) Közgazdaságtudományi Egyetemen működő Közép-Kelet-Európa Kutatócsoporthoz. Ezekben az intézményekben ugyanis egy sor olyan kutató dolgozott, akik számára nem volt szakmailag kielégítő az a szemléleti keret, amelyben Magyarország történetéről az akadémiai tudományosság képviselői gondolkodtak. Nem értettek egyet a történelem végső soron politikacentrikus felfogásával, vitatták az olyan, legitimációs célokat is szolgáló szakmai dogmákat mint pl. az ún. "elkanyarodáselmélet", és elégedetlenséget váltott ki belőlük a történész szakma arisztokratikusnak tűnő elzárkózása a társadalomtudományoktól.

Újító szakmai törekvéseiket a nyugati (főként francia, ill. angolszász) szakmai irányzatok és eredmények adaptálása, továbbá az interdiszciplinaritás iránti igény fémjelezte. Nem csoda, hogy már az első konferenciákon (és aztán az egyesületi tagnévsorban) a "rokon tudományok" képviselői is feltűntek. További úttörő sajátosság, hogy szakítva a történettudomány a "helytörténet" művelőivel szembeni (gyakran ki nem mondott) idegenkedésével, a társadalomtörténet-írás kibontakozásában komoly szerepet szántak a helyi szintű kutatásnak, amit szimbolikusan fejez ki a konferenciákon szereplő nagy számú levéltáros, muzeológus és könyvtáros. Az egyesületben máig is érvényesül ez a heterogenitás: a tagság zömét kutató státusú és egyetemeken oktató történészek, közgyűjteményekben alkalmazott kutatók - fővárosiak és vidékiek - alkotják. A konferenciák és az egyesületi tagság palettáján a legújabb színfolt a doktori iskolák hallgatósága, akiknek a részvétele a generációs váltás lehetőségével együtt a társadalomtörténeti szemlélet folyamatos frissülésének is záloga lehet.

Az egyesület tevékenységének súlypontját jelenleg az éves rendszerességű tematikus konferenciák képezik, és a Kör szerepet vállal az ott elhangzó előadások kiadó (Rendi társadalom - polgári társadalom sorozatcímű) könyvsorozat szerkesztésében is. Az egyesület emellett szoros kapcsolatot ápol a Korall társadalomtörténeti folyóirat szerkesztőségével, esetenként anyagilag is segítve a lap kiadását. A HIK kiadásainak legnagyobb része mindamellett a konferenciákkal kapcsolatos. Bevételeinket nagyrészt a tagdíj és a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásai teszik ki, de ezek mellett pályázati úton közpénzekhez is jutunk - a Nemzeti Civil Alapprogram létrehozása óta több ízben is elnyertük támogatásukat. A Kör szükség esetén a szakmai közélet fontos kérdéseiben a nyilvánossághoz is fordul, amint az az 1956-os Intézet politikai hátterű meghurcoltatása alkalmával is történt.

Végül: a Hajnal István Kör több, mint szakmai egyesület. Aki jelen volt a HIK valamelyik konferenciáján, tanúsíthatja az ilyen alkalmak baráti hangulatát, az új gondolatok és új emberek iránti befogadás készségségét. A nyaranta, egy-egy vidéki városban tartott konferenciáinkra mint baráti találkozókra is érdemes visszaemlékezni.

Sajtó: Interjú Gyáni Gáborral a Népszabadságban 2006. márc. 3-án:

További olvasmányok:

A Századvég 1997. tavaszi (4.) számának tematikus blokkja, benne:

  • Benda Gyula: A társadalomtörténet-írás helyzete és perspektívái
  • Kövér György: Milyenek vagyunk? - A "Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület" tíz év múltán
  • Gyáni Gábor: Mai várostörténet-írásunk: teljesítmény és irányzatok

Csíki Tamás - Halmos Károly - Tóth Árpád: A magyar társadalomtörténet-írás története a kezdetektől napjainkig. In: Bódy Zsombor - Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányztaok, módszerek. Budapest, 2003. 208-240