A 19. századi Szeged és Debrecen a korabeli piac térbeli helyzete tükrében

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Szélpál Lívia (Közép-Európai Egyetem Ph.D-hallgató)

A 19. század nemzetközi és regionális értelemben egyaránt az indusztrializáció, a modernizáció és urbanizáció kora. A szakirodalomban a piac meghatározásakor általában többféle megkülönböztetést használnak. Gergely Andrást idézve a magyarországi szakirodalom leginkább a helyi piacok és távolsági kereskedelem megkülönböztetését és egymáshoz való viszonyát tárgyalja [Gergely, 1998, 349]. Az áruk belső mozgását vizsgálta Bácskai Vera és Nagy Lajos kutatása, amely az 1828-as összeírásra alapszik, melyben a szűkebb Magyarország településének lakóit megkérdezték, mely piacokon adják el áruikat és hol vásárolnak termékeket. A város funkcionális kutatása alapján 282 piachelyet tudtak kimutatni, és ezek közül csak 77 töltött be piacközponti szerepet [Bácskai és Nagy, 1984, 8-9]. A piacközpontok 71%-a gabona- és állatvásárairól volt ismert, mindamellett többfajta áru specializáció is létrejött.

Már az ókor óta a piachelyek a mindennapi élet részei, az áru és információ csere központjai, a társasági élet szinterei. Helyszínük többnyire a városok főutcája vagy főtere, ami sok esetben mind a mai napig viseli a „piactér” elnevezést. A középkorban sok város fejlődését a piacnak és kereskedelemnek köszönheti, Szeged és Debrecen is. Hasonlóságuk ellenére ez a két alföldi város urbanizációs fejlődése sokban eltér egymástól. Debrecen egy „organikus” és természetes térbeli fejlődés „eredménye,” az egymást követő városfejlesztések, utca tervezések ellenére Debrecen történelmi városkép magja a többé-kevésbé szabálytalan utca hálózat szerkezettel megmaradt. Az első nagyobb várostervezési tervet csak 1928-ban fogadták el. Ezzel ellentétben Szegedet az 1879-es Árvíz után szisztematikusan újjá kellett alkotni és építeni a párizsi város terv modell alapján.

Dolgozatomban a szegedi és debreceni piachelyek térbeli helyzetét, esetleges elmozdulásait, feladatait vizsgálom . Vizuális illusztrációként, narratívaként és forrásként felhasználom a Néprajzi Múzeumban talált következő korabeli piac fényképfelvételeket: Baromfivásár télen, Debrecen, 1908, Sertésvásár télen, 1908, Kenyér piac, 1908, [Kiss Ferenc felvételei]; Csapó utcai piac, 1919, Csapó utcai piac tyúk kofákkal, 1919, Vásári jelenet, 1919, Részlet a vásártérről, 1919, Embervásár, 1919 [Haranghy György felvételei], Kenyér piac, Szeged, 1905 [Sebestyén Károly felvétele].