Az alkudozás művészetétől a kulturált kereskedelemig

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Ispán Ágota (MTA BTK Néprajzi Intézet)

Napjainkra az alku szinte kizárólag a piaci vagy informális vásárlások területét jellemzi, azonban korábbi időszakokat tekintve az alku a bolti vásárlások során is szerepet játszott. Miként egy egykori vaskereskedő-segéd, majd önálló tulajdonos interjúalany visszaemlékezéséből kiderült, az alku a második világháború előtt bevett eleme volt a kereskedelemnek, melyre, mint alapvető kereskedelemtechnikai eszközre, a vásárló habitusához igazítva, nagy hangsúlyt fektetett akkori bolttulajdonos felettese. Az alku módszerének eltűnéséhez nagyban hozzájárult a szocialista állami kereskedelem, a hatóságilag szabott árak bevezetése. A szocialista kereskedelem az államosítás során olyan területeken is megjelent, melyek korábban szinte kizárólag piaci keretek között működtek, gondolva itt például a bizományi üzlethálózat kiépítésére. Míg az ószeresek házról házra járva, heves alkudozások közepette gyűjtötték össze az eladásra szánt árut, s az alku generációról generációra örökített koreográfia szerint zajlott, addig a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) vállalati tanfolyamon képezte becsüsgárdáját. A használtcikk-kereskedés üzletekbe szervezésével, a mérvadónak tekintett szocialista kereskedelmi módszerek, s egyfajta kulturáltságként értelmezett – visszafogottságra, objektivitásra és hitelességre törekvő – modor bevezetésével a BÁV jól látható módon el is különítette magát a használtcikk-kereskedelem korábbi formájától. Az alku, mint eszköz kiiktatódott az üzleti folyamatból, hiszen a műszaki cikkek esetében az egész hálózatban érvényes irányárjegyzék alapján dolgoztak, s bár a ruházati becsüsök önállóan szabták meg az árakat, az alkut ők sem tartották követendő eljárásnak. Az áru értékét divatossága, minősége és eladhatósága határozta meg, így a beadó részéről minden kísérlet az ár felsrófolására hiábavalónak tűnt. Az alkudozás helyett a pontos áruismeret vált a szakmaiság mércéjévé. Hasonló változást éltek meg azok a kereskedők, bolti eladók is, akik a háború előtt vagy a piacokon nevelődtek bele az eladás rejtelmeibe, s az állami kereskedelem keretei között ismerkedtek meg a kulturált kereskedelem mibenlétével. Előadásomban ezt a változást, a magánkereskedelem államosítását, s ezzel együtt a szocialista kereskedelemnek a kapitalista kereskedelemtől tett elhatárolódási kísérleteit, a korábbi kereskedelmi módszerek elhagyását, illetve átértelmezését, az egykori falusi piaci árusok „kulturált” bolti eladóvá válását, valamint a vásárok, piacok világához szokott falusi vásárlóréteg városi áruházakban, üzletekben való egyre nagyobb arányú megjelenését szándékozom bemutatni.