Az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Hitelszövetkezet megalapításának korabeli értelmezése: diskurzus a nemzeti pénzpiacról 1921-1924-ben

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Csóti Csaba (Somogy Megyei Levéltár)

1923. december 2-án Kaposváron, a Fő utcai vármegyeházán illusztris társaság gyűlt össze. Az épület úgynevezett kistermében egy asztalnál foglalt helyet Sárközy György, a vármegye főispánja, gróf Hoyos Miksa, Szily Tamás, dr. Neubauer Ferenc és Tankovits János nemzetgyűlési képviselők, dr. Gally Kálmán, a Földmívelésügyi Minisztérium tanácsosa, valamint dr. Rauch Aurél, a Pénzügyminisztérium miniszteri osztálytanácsosa. Rajtuk kívül jelen volt még két tábornok, kik a Vitézi Széket képviselték, többen a frissen szerveződött Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara részéről valamint számos, Somogy megyében ismert birtokos.

Az esemény, amiért összegyűltek, egy felettébb érdekes és addig a napig szokatlan szervezet, egy úgynevezett „körzeti mezőgazdasági hitelszövetkezet” felállításának esete volt.

A Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezetek felállításának lehetőségéről az 1923. évi XXVI. és a XXXIII. törvénycikkek adtak lehetőséget. A körzeti hitelszövetkezetek eszméje lényegében a kor kínzó hitel és pénzügyi válságára adandó válaszkísérlet volt.

Mivel az első világháború után összeomlott magyar gazdaság regenerációjához szükséges külföldi hitelekhez eleinte nem tudtak hozzájutni, úgy vélték, hogy a dualizmus korának utolsó két évtizedében „kikísérletezett” falusi hitelszövetkezetek mintájára, egyfajta középszintű bankokként kellene létrehozni a körzeti hitelszövetkezeteket, melyek egyrészt „felszívnák” a vidéki, mezőgazdasági elkötelezettségű vagyonosabb rétegek tőkéjét, másrészt „önjáróvá” tennék a hitelszegény magyar mezőgazdaság finanszírozását. Egyesek fejében még az az ötlet is megfordult, hogy a körzeti hitelszövetkezetekre épülne a majdani stabil magyar bankrendszer, vagyis a körzeti hitelszövetkezetek által felhalmozott tőke szolgát volna valamilyen módon fedezetül az önálló magyar jegybank felállításához.

Előadásomban az e hitelszövetekezet megalapítása körüli korabeli diskurzust kívánom bemutatni. Ehhez elsősorban e „ kvázi bank” testületi üléseinek 1923. évi jegyzőkönyveit, illetve a szervezet megalapítását követő egy év alatt a helyi sajtóban és a közgazdasági lapokban a „bank” céljával és lehetőségeivel kapcsolatban megjelent értékeléseket és véleményeket kívánom bemutatni. Mindezt abból a szempontból, hogy milyen, a korabeli általános pénzpiaci és banküzleti felfogástól eltérő „kreatív” gondolatok merültek fel, mind a dél-dunántúli térség pénzpiaci forrásainak élénkítése, mind a nemzetgazdaság egyfajta „megreformálása”, „nemzeti” és „erkölcsi” alapokra helyezése kapcsán.

Kontrasztként bemutatom az egykori „középszintű hitelszövetkezet” későbbi működésének, igencsak szerény és az eredeti célokat elég gyorsan feladni kényszerülő történetét, mely a hagyományos pénzügyi rendszerbe történő visszatérést követően törvényszerűen vezetett a szervezet „kisbanki” működéséhez.