Az egyházi karrier tettenéréséről. Módszertani megfontolások a 19. század eleji Tiszáninneni Református Egyházkerület "munkapiacának" tagolására

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Ugrai János (ME BTK)

Az előadás a Tiszáninneni Református Egyházkerületben a 19. század első felében szolgált lelkészek (kisebb részben egyéb tisztviselők – pl tanítók) pályájának követését, vizsgálatát biztosító kutatási lehetőségeket és akadályokat mérlegeli. A vidéki Magyarország akkori talán legfontosabb hivatása szabályszerűségeinek társadalomtörténti elemzése arra szolgál, hogy megállapítsuk, milyen mechanizmusok játszottak szerepet a munkalehetőségek elosztására, az újonnan belépők és a már tapasztalt lelkészek mozgásának irányítására, meghatározására. A református egyházközségek nagyfokú autonómiája révén a lelkészek elküldése–meghívása nyomán kialakuló állandó mozgásban ugyanis érvényesültek a korabeli speciális rész-munkaerőpiac bizonyos keresleti–kínálati törvényszerűségei. Számos adatunk van arról, hogy a gyülekezetek figyelembe vették az egyházmegyei lelkészi kínálatot, számon tartották egyik–másik pap erényeit, botlásait stb. Miközben az egyházkerületi vezetés különböző szabályokkal, korlátozó intézkedésekkel rendre gátat szabni igyekezett a kontrolláltlan, egymással konkuráló gyülekezeti igényeknek.

Azt feltételezzük, hogy egy alapos elemzés során elkülöníthetővé válnak az igazi karriert befutó, egyre magasabb státuszú, egyre jobb gyülekezetekbe kerülő lelkészek, s azok, akik megrekedtek egy bizonyos szinten, netán pályájuk során valamilyen okból lesüllyedtek, egyre rosszabb gyülekezetekbe kerültek. A lelkészi hivatást betöltők ezen differenciálása aztán alkalmat teremthet az illetők korábbi tanulmányi teljesítményének, valamint a gyülekezeti életben tanúsított magatartásának (szervezői tevékenység, hitéleti buzgalom, kihágások stb.) összevetésére és ezek által az egyházi kulturális és társadalmi élet tágabb összefüggésekben való értelmezésére.

De ahhoz, hogy megállapítsuk, ki futott be karriert, s kinek rekedt meg a pályája , tisztázni kell, hogy miként tagolódtak az álláshelyek. Melyik gyülekezet számított „jónak” vagy „kiemelkedőnek”, s mely szolgálati helyeket igyekeztek elkerülni a magukra valamit is adó lelkipásztorok? Milyen okok mentén alakult ki a gyülekezetek ezen hierarchiája, s mennyire volt konstans ez a feltételezett presztízs-sorrend? Hosszas előzetes kutatások eredményeként immár nemcsak kérdéseket és kételyeket tudunk hosszan felsorolni, hanem valódi eredményekkel kecsegtető szempontokat is. Előadásunk ezek bemutatására, mérlegelésére törekszik.