Borsodi falvak, mint az ipari munkaerőpiac bázisai?

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Alabán Péter

Az Árpád-kor óta lakott Ózd környéki települések kisnemesi és paraszti lakosságának talán legnagyobb mértékű társadalmi átrétegződése következett be az egykori iparvárosban felépült és fokozatosan terjeszkedő gyár munkaerőigényének bővülésével. 1945 után a folyamat felgyorsult és egyre távolabbi, közel 50 km-es sugarú körbe tartozó települések lakóit vonta be az ipari munkavállalásba. A tartósan biztos megélhetést nyújtó kohászat és a környékre szintén jellemző bányászat a parasztokból munkás- és bányászembereket formált, olykor többgenerációs munkásdinasztiákat létrehozva. A munkaerőpiaci tényezők társadalmi háttere sajátos rekrutációt és fluktuációt kreált, amelyek történeti vizsgálata a hazai ipari munkásság amúgy is meglehetősen differenciált rétegeinek tanulmányozáshoz nyújthat adalékokat és új megközelítési szempontokat.

Ózd és az ózdi kistérség a munkaerőpiac valamennyi, statisztikailag is mérhető összetevő tényezőjét megmutatta az elmúlt több mint fél évszázad alatt. A foglalkoztatottság korcsoportonkénti és különböző kategóriái mellett negatív újdonságként és térség-átalakító erőt képviselve tűnt fel 1990 után a munkanélküliség, amely egyben fordított, immár kifelé irányuló migrációt eredményezve, biztosnak tűnő egyéni és kollektív egzisztenciákban okozott törést és súlyos gazdasági, demográfiai és társadalmi következményekkel járt. A munkaerőpiaci elemek csoportosítása és kategorizálása utóbbiak elemzési alapjául szolgálhat, pontosabb képet festve ez által a rendszerváltozást követő válságrégió bemutatásához, a gazdasági szektor igazi „veszteseinek” feltáráshoz, egyben a környező falvak valós helyzetfelméréséhez.

A munkaerőpiac szereplői legalább ennyire összetett képet mutatnak. Foglalkozási csoportjaikat áttekintve jelentős átrétegződés figyelhető meg az egyes nemzedékek között már rövid időn belül is. Intra- és intergenerációs vizsgálatuk ugyanakkor jól reprezentálja az ipari munkavállalás jelentőségét, a hagyományos paraszti világ bomlását, illetve az életmódban bekövetkezett változásokat, majd ugyanilyen módon a nehézipar leépítése okozta traumát, egyben egy újabb társadalmi csoport eltűnését.

A XXI. század elején a munkaerőpiac fokozatos leépülése torz módon, csökkenő kereslet ellenére a szolgáltatói szektor felértékelődése figyelhető meg. Utóbbi tekinthető kényszerpályának is, amely a rendszerváltozás által hozott „kényszervállalkozók” megjelenésével függ össze. Más egykori „szereplők” ellenben már régen távoztak; az adatokban nem csupán a létszámuk, hanem sokszor - földrajzi mobilitásukat nézve – a szülőváros és az új lakóhely közötti távolság is nagy számokat mutat. Az átalakult munkaerőpiac komplex képe lokálisan Ózd város és környéke legújabb kori társadalomrajzát képezi le.