Emberpiac a Moszkva-téren 1995–2004

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Sik Endre (ELTE TÁTK)

Az emberpiac olyan szabadtéri piachely, ahol napszámos munkát, vagyis nehéz fizikai munkát kívánó, képzettséget nem igénylő, alkalmi munkát kínálnak. Kutatásunk tárgya a Moszkva-téri emberpiac keresletének, kínálatának alakulása 1995 és 2004 között. A kutatás módszere nem részt vevő megfigyelés. Mindkét megfigyelési időszakban 84 megfigyelést végeztünk, amelyek úgy voltak elosztva, hogy a reprezentatívak legyenek a megfigyelés napjára, az évszakra és a napszakra. 

A Moszkva-téri emberpiac keresletének és kínálatának 1995 és 2004 közötti alakulására szűkülő változatlanság jellemző. A változatlanság sok formában érhető tetten: a vizsgált időszak alatt nem változtak meg az emberpiac intézményének meghatározói elemei: a Moszkva-téri emberpiacon nem változott a munkaerő-kínálat összetétele, mindvégig az iskolázatlan, fiatal, zömmel ingázó migráns férfiak közül kerül ki a munkavállalók zöme. Nem változott a tranzakciók mechanizmusa sem (nyilvánosak, a rendőrségi ellenőrzés toleráns, az alkuk csoportosak).

A piac szűkülése érvényes a keresletre (kevesebb az ajánlatok száma), a kínálatra (kevesebb a munkavállalók száma), illetve a tranzakciók gyakoriságára egyaránt, de a piac szűkülése erőteljesebb a kereslet, mint a kínálat esetében, aminek eredményeképpen romlik a munkához jutás esélye és csökken a bér.

A piac szűkülésen kívül három lényeges változást tapasztalható az emberpiac keresleti és kínálati viszonyaiban: a munkavállalók körében megnőtt a cigányok aránya, csökkent a kereslet és a kínálat eltérése a téli és a délelőtti, illetve a többi év- és napszak között, végül a munkaadók körében a vállalkozók és háztartások általi alkalmazás rovására megnőtt a toborzás aránya. Az első változás – a szűküléssel összefüggésben – azt mutatja, hogy az emberpiac a feketemunka egyre rosszabbul fizető, bizonytalanabb és álláshoz nem vezető munkaalkalmait kínálja a munkaerőpiac legdiszkrimináltabb szereplőinek. A második és harmadik változás az emberpiac „érését” mutatja, vagyis az idő előre haladtával egyfelől egyfajta tanulási folyamat eredményeképpen a kereslet és a kínálat összecsiszolódik, másfelől a romló piaci feltételek közepette létrejönnek azok a hierarchikus hálózatok, amelyek a szűkülő lehetőségek elosztását egyre jobban uralmuk alá gyűrik.

A Moszkva-téri emberpiac más nagyvárosok (Tokió, New York és Los Angeles) emberpiacaihoz – fontos eltérések mellett - sokban hasonlít (például a nehéz fizikai, elsősorban építőipari alkalmi munka, az illegalitás, a rossz társadalmi helyzetű férfiak dominanciája).