Esélyegyenlőség és munkaerőpiac

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Zaccaria Márton Leó (DE Állam- és Jogtudományi Kar, Ph.D-hallgató)

Nem újkeletű a munkaerőpiacon és a munkavégzés világában az egyenlőség kérdése. Olyannyira nem, hogy a munkajogi, vagy tágabb értelemben az úgynevezett foglalkoztatási esélyegyenlőség változó formában ugyan, de már a szervezett munkavégzés megjelenésétől fogva jelen van az emberiség történetében. Tovább árnyalja a képet az a feltevés is, hogy az egyes munkavállalók és munkavállalói csoportok között biztosítandó egyenlő bánásmód követelménye „örökérvényű” és visszatérő probléma a munka- és szociális jogi koordinátarendszerben.

Napjaink gazdasági válságának egyik legjelentősebb következménye az, hogy az államoknak - Európában és azon túl egyaránt - át kell gondolniuk, bizonyos értelemben újradefiniálniuk foglalkoztatáspolitikájukat. A foglalkoztatáspolitika jelentős részét pedig az egyes munkaerő-piaci folyamatok, illetve a munkavállalókat és munkáltatókat érintő szabályanyag, illetőleg ezek alkalmazása teszi ki. Így a gazdasági és pénzügyi válságból való kiútkeresés során elkerülhetetlen a munkaerő-piaci folyamatokat nagymértékben meghatározó esélyegyenlőség jogi aspektusainak átalakítása, legalábbis fejlesztése.

Ez a folyamat természetesen nem vizsgálható csak az egyes országok szintjén, hiszen hazánk mint az Európai Unió tagállama, elsősorban a munkavállalás szabadságának következtében, ugyanúgy érintett lesz az uniós foglalkozatási és munkajogi kérdésekben, mint bármelyik másik tagállam. Vagyis az esélyegyenlőségi politika egyik legfőbb eleme a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása. Az esélyegyenlőség problematikája egyébként is globálisan értelmezendő, hiszen alapját az egyes személyek közötti feltétel nélküli egyenlőség, illetőleg az emberi méltósághoz való alapvető emberi jog korlátozhatatlansága jelenti.

Szükségesnek tartom tehát az Európai Unió aktuális esélyegyenlőségi politikájának legfontosabb elemeit bemutatni, leszűkítve természetesen a kifejezetten a munkaerőpiacot és a munkavállalókat megillető garanciákat érintő szabályozásra, stratégiákra, gyakorlatra. Emellett pedig vizsgálat tárgyává teszem a hazai jogi környezetet is, elsősorban a szabályozás uniós jogi harmonizációs szempontú vizsgálatát, az Egyenlő Bánásmód Hatóság vonatkozó gyakorlatát, a szabályok gyakorlati megjelenését, kitérve a meglévő egyenlőtlenségek társadalmi vonatkozásaira is. Konklúzióképpen pedig bizonyos konkrét javaslatokat kívánok megfogalmazni a hatékonyabb szabályozás elérése érdekében.