A hajnali Suttogó – piac a két világháború közötti Kecskeméten

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Szilágyi Zsolt (DE, Történelmi Intézet, Modernkori Magyar Történeti Tanszék)

Kecskemét zöldség-gyümölcs piaca a két világháború között gyakran keltet érdeklődést a kortársak körében. Nemcsak helyi írók gondolatát ragadta meg, hanem a jól ismert Németh Lászlóét, Erdei Ferencét vagy akár Móricz Zsigmondét is, aki számos alkalommal írt elfogult hangon arról a piacról, amit Erdei csak Suttogónak nevezett.

Az ország gyümölcsexportjának több mint 40 százalékát a kecskeméti piac adta az 1930-as évek elején. Ennek volt köszönhető az is, hogy a gazdasági válság éveiben a helyi munkanélküliek aránya jóval kedvezőbb volt, mint az országos érték. Ez nemcsak a lokális gazdaságra volt hatással, hanem az egész helyi társadalomra is.

Előadásomban értelmezem a város piacának Duna–Tisza közi táji jelentőségét, a környező településekre gyakorolt piaci vonzáskörzetét. Bemutatom a Suttogó három főszereplőjét: a „várost”, a termelőt és a kereskedőt; azok érdekeit és érdekellentéteit. Végül a körvonalazódó konfliktusmezők szövetében kísérletet teszek a piac belső mechanizmusának a feltárására, és e külső-belső erők alatt formálódó világ megragadására.

Ehhez az 1925. évi közigazgatási felmérés tájékoztató adatlapjait (Néprajzi Múzeum), a Magyar Távirati Iroda jelentéseit (MOL), a Kecskeméti Közlöny cikkeit, a Magyar Világhíradó filmjeit (Filmhíradók Online), Erdei Ferenc, Móricz Zsigmond, Balásfalvi Kiss Barnabás, Joós Ferenc írásait, a Kecskeméti Gyümölcskereskedők Egyesületének iratait, a város piaci szabályrendeletét, piaci rendtartását, a helyi Javadalmi Hivatal iratait, Kecskemét 1933. évi belterületi és a település 1928. évi áruforgalmi térképeit (BKMÖL), valamint egy kortárs visszaemlékező elbeszélését (interjú) használom fel. A téma megközelítéséhez a történeti földrajz, a várostörténet, a társadalom- és gazdaságtörténet látószögeit kölcsönöztem. Részlet az előadásból:

„1937. júniusának egyik korareggeli órájában történt, hogy az 50 kat. holdas földbirtokos, Gyenes Bertalan komoly összetűzésbe keveredett Szőke Ferenc helypénzszedővel. Gyenes kocsisa 17 kosárnyi és kétzsáknyi uborkát vitt eladni a piacra. Szőke és segítőtársa Bende János piaci felvigyázó a szokásos eljárásnak megfelelően 6 pengő 40 fillér helypénz kifizetésére kötelezték. Az időközben helyszínre érkező Gyenes, sokallva a megállapított összeget, nem volt hajlandó fizetni. Rövid szóváltás után Szőke rendőrért kiáltott, amire egy kisebb tömeg állta körül őket. A kínos jelenetet csak továbbfokozta, hogy elszabadultak az indulatok. A helyzet odáig fajult, hogy felmerült az áru zálogba vonása, és Gyenes rendőrség általi előállítása. Bár az utóbbira nem került sor, mert a szolgálatot teljesítő rendőr jól ismerte a sértettet, mégis ekkorra már környezetükben mindenki őket figyelte. Lenyugvást átmenetileg az hozott, hogy Bende elkísérte Gyenest a piaci főellenőrhöz, aki megállapította, hogy közel 20 százalékkal túlszámlázták a helypénzt. Bár az eredetileg kiszabott összeget így is ki kellett fizetnie, megállapodtak, hogy a különbözetet legközelebb leszámítják majd. A történet ezzel nem ért véget. Gyenes nem tudta lenyelni a sérelmeket, s egy-másfél órával később visszament a piacra …”