A Herendi Porcelángyár Rt. fővárosi üzletének mindennapjai egy irodai napló alapján. 1938-1939.

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Szűts István Gergely (Veszprém Megyei Levéltár)

1938. március 1.-je egy átlagos keddi napnak indult a fővárosi, Váczi u. 37. alatt található üzlet alkalmazottai számára. Délelőtt fél kilencig mindannyian beértek hivatalukba, és ahogy szokták hozzáfogtak napi teendőik elvégzéséhez. Nem sokkal tíz óra után megérkezett az első vendég, Kunz Román kereskedelmi tanácsos, aki bár nem volt bejelentkezve, mégis az igazgató úrral szeretett volna beszélni. Miután őt nem találta bent, körülnézett a kiállított étkészletek között, majd néhány perc múlva távozott.

Mindezeket egy olyan irodai napló bejegyzéseiből ismerhetjük, amelyet a Herendi Porcelángyár Részvénytársaság budapesti mintatárában vezettek, több mint egy éven keresztül, egészen 1939. augusztus 30.-ig. A világosbarna, kemény táblás füzetben olyan nevek, címek és események sorakoznak, amelyek a vállalat napi működésén túl, például a vásárlók személyére, a látogatás céljára és tágabban a fogyasztási szokásokra is (új) válaszokat adhatnak. Az irodai napló azonban nemcsak az eladó és a vevő, hanem a sok esetben köztük közvetítő viszonteladók, máig szintén feltáratlan hétköznapjaiba is betekintést enged. Emellett, a gyártott termékek sajátságos helyzetéből fakadóan feltárulnak olyan informális csatornákat is, amelyeken keresztül a porcelántárgyak értékesítésre kerülhettek. A naplóban megjelenő információk, kiegészítve más levéltári forrásokkal nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi porcelánpiac helyzetéről és működéséről, így benne Herend szerepéről is tudósítanak.

Előadásom célja egyrészt az, hogy az irodai napló segítségével megpróbáljam rekonstruálni az üzlet napi ügymenetét, megismerni az alkalmazottak feladatait és az ide betérő vásárlók szokásait. Megnézni, kik és milyen céllal tértek be a belvárosi irodába, illetve az itt dolgozó magán tisztviselők milyen napi feladatokat végeztek helyben illetve házon kívül. Az egyes egyedi eseteken túl kvantitatív alapú elemzéssel a látogatók, vásárlók társadalmi státuszát és a porcelángyárhoz kötődő viszonyait is igyekszem feltárni. A regisztrált bejegyzésekből feltáruló kapcsolathálók ugyanis segíthetnek megismerni nemcsak a porcelángyár szakmai, de (ezzel sokszor szoros összefüggésben) társadalmi, politikai beágyazottságát is. Úgy vélem, hogy az itt felbukkanó bejegyzések, így miniszterek, állami tisztviselők, részvénytulajdonosok, fővárosi, vidéki és külföldi viszonteladók, érdeklődők, küldöncök, kéregetők vagy éppen osztrák menekültek tanúskodnak leginkább a Herendi Porcelángyár korabeli státuszáról és piaci helyzetéről.