Lehet-e sikeres egy pesti építész a debreceni városi építkezések piacán? – Gerster Kálmán és a debreceni városi tanács

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Papp Gábor György (MTA BTK Művészettörténeti Intézet)

Gerster Kálmán pesti építész (1850-1927) 1876-tól több ízben dolgozott Debrecenben. Művei közt számon tartunk városi megrendelésre és privát megbízásra készülteket egyaránt.

Az építész huszonöt évesen, a városi reál-, gazdasági- és kereskedelmi iskola építésére kiírt nyilvános építészeti pályázat kapcsán került kapcsolatba Debrecen város magisztrátusával, hogy aztán ez a munka ez több évtizedes, részint a várossal, részint annak elöljáróival kialakított kontaktus kezdete legyen. Gerster debreceni tervei: Gazdasági iskola (1875-1882, Fűvészkert u. 2.), Közkórház (tervek: 1885-1893, Bem tér 9.), a Takarékpénztár (Kölcsönös Segélyező Egylet) bérháza (1887, Piac u. 53.), Főreáliskola terve (1887), Consistorialis ház, (1889), Kereskedelmi Akadémia (1891-92, Piac u. 8. ), városháza bővítésének terve (1894), Református egyház tanítói árvaháza (1894, Bem tér 18.), Ujfalussy-ház, Zádor bérház.

Előadásomban meg akarom mutatni, milyen építészeti miliőbe érkezett a fiatal pesti építész. Hogyan fogadta megjelenését a városi építkezéseket irányító testület a Szépészeti Bizottság? Debreceni megbízásának körülményei (a gazdasági iskolára minisztériumi döntés nyomán kapta meg 2. díjas tervére a kivitelezési megbízást) lehetőséget adnak arra, hogy a Bizottságban folyó munkába bizonyos mértékig bele lássunk. Az a különleges helyzet pedig, hogy a későbbi évek során több debreceni épületet tervezett, a városi megbízók és az építész kapcsolatának vizsgálatát (és bizonyos mértékig tipizálását) teszik lehetővé.

Összehasonlítva ez időben folyó más városi építkezésekkel azt látjuk, hogy ebben a korban kevés a nem helybeli építésznek adott megbízás és a munkák nagyobb részét debreceni építőmesterek, mérnökök, (Domokos Kálmán, Balogh Mihály, Ujfalussy Soma) jegyzik. Ezért nem meglepő, hogy Gerster megbízásait vegyes érzelmekkel kísérik és esetenként saját lehetőségeik csorbítását látják bennük. Ekként értelmezhető például, hogy a Gazdasági tanintézetre kapott kivitelezési megbízást a Szépészeti Bizottmányban nem fogadta osztatlan siker. A Közkórház felépítését követő vádaskodás és építésrendőri vizsgálat hátterében is egyfajta féltékenységet sejtünk.

Ugyanakkor a városi polgárság, a városi építészek néhány prominens tagjával úgy tűnik, sikerült közelebbi viszonyba kerülnie, legalábbis erre enged következtetni a néhány privát építkezésre szóló megbízás (Ujfalussy Soma mérnök, illetve Zádor Lajos a Kereskedő Társulat elnöke számára). Debreceni jelenlétének sokoldalúságát jelzi, hogy nem csak a városi magisztrátustól és jeles tagjaitól kapott megbízásokat, de a református egyház is a megbízói között szerepelt (Consistoriális ház, Tanítói árvaház). Összességében azt mondhatjuk, hogy Gerster debreceni jelenléte (a súrlódások ellenére) mind a város mind az építész szemszögéből nézve sikeres volt. A város jó minőségű, a korban modern és stiláris szempontból kiegyensúlyozott, a városképbe illő épületekkel lett gazdagabb. Az építész pedig középületépítés terén a pár évtized alatt olyan rutinra és tapasztalatra tett szert, melyet bizton hasznosíthatott mind vidéki épületeinél (Gyulafehérvár, törvényszék, Máramarossziget, vigadó), mind pesti terveinél (Országház-terv, Földtani Intézet-terv).