Méliusz a „kétféle áros népről”

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Szabadi István (Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára)

Méliusz Juhász Péter debreceni superintendens többször foglalkozott a Debrecen felemelkedésében oly jelentős szerepet játszó kereskedők közösségével, ennek kapcsán elsősorban a kereskedelem etikájával, igyekezvén teológiai, biblikus alapvetést is adni tevékenységüknek.

Legnevesebb ezek közül az 1567-ben magyar nyelven kiadott debreceni hitvallás ajánlása „A Magyar Országi Jámbor és Keresztyén Áros népnek, akik Debrecenben, Szombatban, Kassán és Váradon laknak”.  Hosszasan fejtegeti, hogy az igaz kalmárság kedves az Úrnak, ha Isten nevében, Isten tisztessége szerint történik. Ugyanakkor szidalmazza az írás a hitetlen, csalárd bálványozó, fösvény, telhetetlen kalmárokat, „kikbe a mag megfúl, a pénz Istenük, álnokul gyűjtik a gazdagságot”.

Az egyházi frazeológia mögött szépen kibomlik a lutheri és kálvini tanítás a kereskedelemről.

Méliusz végül megfogalmazza, hogy a sokat utazó kereskedőket az unitáriusok elleni szellemi munícióval akarta ellátni: „nektek azért ajánlom és dedikálom ez kis könyvet: hogy tanuljatok, és [sokfelé] járván tudjátok az eretnekek száját bedugni, kik a szent háromságot … eretnekül tagadják”.