A magyar irodalom propagálásának közegei a 19. század első évtizedeiben

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Szalisznyó Lilla (SZTE BTK, Klasszikus Magyar Irodalom Tanszék, PhD-hallgató) 

A 19. századi magyar irodalom és a piaci logika összefüggéseiről az utóbbi évtizedben több esettanulmány született. Az intézményrendszer létrejötte, a fokozatosan differenciálódó sajtóélet, a könyv fogyasztói termékké válása és az írók önálló egzisztenciateremtésének próbálkozásai lehetnek azok a főbb támpontok, amelyek révén a piac normáinak segítségül hívásával újragondolhatjuk a 19. század irodalmi életének alakulástörténetét.

Előadásomban a könyv árucikk voltát középpontba állítva, arra teszek kísérletet, hogy a 19. század első két évtizedének irodalmi levelezéseit és sajtóját alapul véve az irodalom propagálásának közegeire, különféle módozataira rámutassak. A periódus kiválasztását az indokolja, hogy a 19. század legelejéhez köthető a nyomdatermékek modern értelemben vett piacának kialakulása, vagyis ekkor kezdődik a könyvek és a sajtótermékek fokozatos integrálása a fogyasztói társadalomba. Az írói levelezésekre azért eshet a választás, mert a 18. század utolsó harmadában és a 19. század elején az új könyvek megjelenéséről való tájékozódás, tájékoztatás szempontjából, ha már nem is egyedüli, de mindenképpen a legintenzívebb és talán a leghatékonyabb kommunikációs csatornának tekinthetők. E közeg mellé kerülnek, és meglátásom szerint a 19. század első évtizedeiben többnyire csak kiegészítő jelleggel a sajtóbeli hirdetések. Az új mediális közeg egyelőre főként az irodalmi művek kiadásából nyereséget és saját pozíciójuk legitimálását remélő könyvkiadók és könyvárusok számára lesz fontosabb. Az írók a szépirodalmi művek vagy új folyóirat kiadásakor felismerik a piac törvényeit, s kihasználják a sajtó által biztosított hirdetési lehetőségeket, de abból, hogy ezzel párhuzamosan továbbra is ragaszkodnak a levelek propagáló funkciójához, úgy tűnik, nem feltétlenül bíznak a sajtóhirdetések hatékonyságában, még csak ismerkednek az új fórummal. Míg a levelezés inkább a terjesztők mozgósításában játszott szerepet, és az értesítés révén rájuk ruházhatták a „reklámhordozó” szerepet, vagyis a hír rajtuk keresztül jutott el az olvasóközönséghez, addig a hirdetések már közvetlenül a fogyasztókhoz szóltak, elsődlegesen az adott lap előfizetőit célozták meg. A sajtóhirdetések akkor váltak dominánsabbá, amikor egy szerző egy korábbi műve által már népszerűséget szerzett, s nem feltétlenül volt szüksége az előfizetéseket gyűjtő személy tekintélyére és rábeszélő képességére. A források leginkább a szerzők, kiadók, lapszerkesztők célkitűzéseit és a sajtóban ekkor még a helyét kereső, kezdetben nagyon heterogén könyvhirdetések formálódását láttatják.