A pápai főiskolai nyomda üzletpolitikája a reformkorban

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Hudi József

A Dunántúli Református Egyházkerület az 1835. július 7-én Szentgálon tartott közgyűlésén határozott „könyvnyomtató intézet” (nyomda) felállításáról, melynek pénzügyi alapját részben saját erőből, részben a tehetősebb patrónusok adományaiból kívánták megteremteni. A kezdőtőkét a közgyűlési tagok 1768 váltóforint értékű kötelezettség-vállalása jelentette.

A nyomdalapítási engedélyt az egyházkerület a hivatalos eljárás keretében a Bécsi Magyar Királyi Kancellária támogatta, aminek következtében a király 1837. január 5-én kiállíttatta a privilégiumlevelet. A privilégium lehetővé tette a nyomda felszerelését, majd 1838 tavaszán a később Főiskolai Nyomdának nevezett kisüzem megindítását (amely az 1789-ben alapított veszprémi Szammer-nyomda után a második nyomda volt Veszprém vármegyében).

Előadásom a nyomda első évtizedének üzletpolitikáját a fennmaradt egyházkerületi, vármegyei iratok és a nyomda saját iratai (üzleti levelezés, üzemi nyilvántartások, szedők, nyomtatók könyve, stb.), és korabeli sajtó alapján szeretné rekonstruálni.

A források alapján megállapítható, hogy a kezdetben bérlővel üzemeltetett nyomda nyereségesen működött, miközben biztosította az egyházközségek, egyházmegyék (esperességek), egyházkerület hivatali nyomtatványszükségletét, előállította a népiskolai, gimnáziumi és akadémiai (főiskolai) tankönyveket. Megrendelői körébe tartoztak a községek, a vármegye pápai hivatalai, Pápa városa, a reformkori egyesületek, városi és falusi kereskedők, iparosok, nemes birtokosok. A győri, székesfehérvári és veszprémi nyomdával versenyben lévő kisüzem új fejezetet nyitott a kisrégió tudományos és irodalmi életében is.