Piac és tere – a kapitalizálódás térszerkezeti reprezentációi Debrecenben

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Mazsu János (DE TEK KTK)

Az előadás fókuszában az áll, hogy a kapitalizáció (a modern tőkés piaci viszonyok kialakulása) hogyan, milyen szinteken és formákban  jelent meg  Debrecen  tradicionális gazdálkodásának gyakorlatában  és térbeli reprezentációiban a 19. század „hosszú első felében”, 1870-ig.

A kiváltságrendszerre (királyi-kamarai, földesúri és szabad királyi városi) valamint a tradicionális árutermelés logikája  épült városi térszerkezet konkrét ( geográfiai) értelmezése mögött a városi tér használatában  és reprezentációjában a kiváltságrendszer és a hagyományos  gazdálkodás intézményesüléseként létrejött telekszervezet mint deriváló és meghatározó struktúra működött. A telekszervezet hatását a városi tér szerkezetének értelmezésére és gyakorlati használatára merevségében a 19. század elejétől folyamatosan oldotta a piaci viszonyok átalakulása, az áruforgalom, hitelviszonyok fejlődése, a kiváltságrendszer keretei között is egyre jobban érvényesülő verseny a többszintű (interregionális, regionális, kistérségi, lokális) piacközponti szerepet is betöltő város gazdálkodásában.  A kapitalizálódás a város gazdasági életében,  a térhasználat gyakorlatában változó alakzatokban jelent meg: vásárok átalakulása, házaló kereskedelem felfutása és hanyatlása, a távolsági közvetítő kereskedelem differenciálódása, a kézműves termelés és árusítás illetve a kiskereskedelem és nagykereskedés szétválása, az urbánus  kereskedelmi formák  - bolt, üzlet, vendéglátás -  gyarapodása.

Mindezek a városi térhasználat gyakorlatában és reprezentációjában a tradicionális alakzatok lassú átalakulását és marginalizálódását, az új formák megjelenését és elterjedését hozták magukkal.

Ezt a folyamatot vázolja az előadás Debrecen esetében, különös figyelmet fordítva a folyamat eredményének egy időpontban (1870) rögzült térbeli rögzülésének elemzésére.