Székely és csángó kivándorlók, bukovinai székely idénymunkások a román munkaerőpiacon a XIX-XX. század fordulóján

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Makkai Béla (Károli Gáspár Református Egyetem)

A XIX. század utolsó harmadában a demográfiai robbanás, a magas adók, a földbirtok elaprózódása, a filoxéra, stb. miatt százezrek ragadtak vándorbotot az Osztrák-Magyar Monarchiában. Különösen magas volt a kivándorlás a Székelyföldről a közföldek kisajátítása, az elhúzódó tagosítás, a hitbizományok fojtogató szorítása, a körvasút kései kiépülése, a hitelhiány és más tényezők miatt. A Romániával 1886-ban kirobbant vámháború a szász és székely iparosságot évekre elvágta addigi biztos román piacától, így azok tömegesen tették át működésüket a megélhetést jelentő szomszédos országba. A fiatal román állam gazdasági-társadalmi modernizációjához nagy tömegben vett igénybe külföldi szakmunkásokat (cipész, ács, lakatos, kötélverő, kádár, orvos, gyógyszerész, fotográfus), de idénymunkára is tízezreket fogadtak fel görög kolofácsok (közvetítők) a hétfalusi csángók és a túlnépesedett bukovinai székelység soraiból.

Sokan a huzamos távollét után elvesztették állampolgárságukat (bounghin v. bozgor), s a xenofob közegben, a piacvédő jogszabályok által is a társadalom perifériájára szorultak. Néhány évtized alatt recepciójuk - élmunkásból megvetett szolga – alapjában változott meg. A XIX-XX. század fordulóján az erdélyi románság büszke „rabtartói”, jobbára már mint megtűrt szolgák tengették életüket. Különösen igaz ez a szerencsétlen sorsú székely cselédlányokra, akik Ogyesszától Szalonikiig teljes fizikai-lelki kiszolgáltatottságba süllyedtek.

Az előadás a(z idény)munkavállalás okait, körülményeit, a befogadó (jogi) közeg változásait, s a gazdaállam polgárainak szomszédság-képét is vizsgálja a romániai magyar sajtó tükrében. Levéltári források alapján felvillantva, hogy a magyar kormányzat az ún. Romániai akció révén miként próbált erkölcsi-kulturális-diplomáciai s részben gazdasági támaszt nyújtani idegenbe szakadt polgárainak, hogy az erős asszimilációs hatásoktól megóvja őket, s ezt a hasznos munkaerőt részben a nemzetiségi kérdés kezelése céljából, részben gazdasági racionalitásból idővel haza telepítse. Ami az 1912-től 1919-ig tartó permanens háborúzás ideje alatt a kenyéradó román állam magyarellenes megnyilvánulásai és a mindennapossá váló atrocitások miatt spontán módon be is következett.