A szingularitások piaca. Lucien Karpik szociológiai recepciója

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Takács Erzsébet (Krolify Szervezet- és Véleménykutató Intézet)

A francia (gazdaság)szociológia területén az elmúlt évtizedben Lucien Karpik könyve A szingularitások ökonómiája (2007) váltotta ki az egyik legnagyobb visszhangot. Karpik olyan elméleti keretet próbált több évtizedes kutatómunka eredményeként kidolgozni, amely a szingulárisnak javaknak nevezett tranzakciók elemzésére épül. Ezek a speciális áruk vagy szolgáltatások az eredetiség és a személyes testreszabás modelljei mentén osztályozhatóak. Különböznek a megszokott sztenderdektől, nem (vagy nehezen) összehasonlíthatóak – egy Balzac regény jobb vagy egy középkori hősköltemény? Cézanne-t vegyek vagy Kandinszkijt? –, így az ár nem a választás vektora és nem is a minőség kereskedelmi jelzője. A kevéssé jellemző árverseny iránymutatása és a szinguláris javak multidimenzionalitása miatt e piaci műveleteket nagyfokú bizonytalanság jellemzi, legyen szó akár a potenciális vásárlók eléréséről, akár a termékek minőségéről. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan választunk mégis ezen az átláthatatlan piacon a hétköznapok során, hogyan választjuk ki a termékeket, szükségünk van valamilyen eszköztárra. Az ismeretek, a bizalmon alapuló ítélet és a minősítés témakörének körüljárása mellett a szerző konkrét piacok – a minőségi borok, a luxustermékek, a zenei választék, bizonyos szabadfoglalkozású szolgáltatások (ügyvéd, pszichológus) piacainak – empirikus adataira támaszkodva kísérli meg kidolgozni a koordináció rendjeinek (régimes de coordination) tipológiáját. Karpik többféle irányból közelíti meg a problémát, számos közgazdasági, szociológiai elmélet összetársításával. A bizonytalan minőségű áruk piaci viszonyainak klasszikus közgazdasági szakirodalma mellett az irányzat egy újabb, a kommunikáció egyenlőtlen megoszlását elemző teóriája is helyt kap az elemzésben; a piac társadalmi konstrukciójára fókuszáló piacszociológia területéről pedig a piaci koordináció módozataival és a javak minősítésének folyamataival foglalkozó elméleteket dolgozta össze. Ez utóbbiak arra is lehetőséget adtak a szerzőnek, hogy a szingularitások ökonómiáját történeti konstrukcióként is bemutassa be.

Előadásomban arra szeretnék kísérletet tenni, hogy Karpik fenti megközelítéseit a francia szociológiai mezőben elhelyezzem, különös tekintettel az ún. individuum-szociológiák és Luc Boltanski vonatkozásában.