Vásáros mezővárosok, kereskedő mezővárosiak Északkelet-Magyarországon a középkor végén

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Gulyás László Szabolcs (Nyíregyházi Főiskola BTMK, Történettudományi és Filozófiai Intézet)

A vidéki árutermelés és kereskedelem központjaivá a 15. századra a Magyar Királyság területét sűrűn behálózó és a városok számos különféle urbánus funkcióját is felvállaló mezővárosok váltak, amelyek ekkor már az ország gazdasági vérkeringésének igazi gócpontjaiként funkcionáltak. Az egyre specializálódó mezővárosi kézműipar ugyan a legtöbb esetben csak helyi, lokális jelentőséggel bírt, de a tájközi kereskedelemben is keresett termékek, mint az élőállat, vagy leginkább a bor már jóval messzebbre eljutott. Előadásomban egy ebből a szempontból érdekes fejlődést mutató s ráadásul a rendelkezésre álló források révén jól adatolható régió – amely egyrészt az Észak-Alföldet, másrészt pedig a térségben fekvő három szabad királyi város piackörzetét foglalja magába – mezővárosainak és mezővárosi polgárainak kereskedelmi tevékenységét szándékozom bemutatni. A lehetőségek sokrétűek, a vizsgálat során számos szempont érvényesíthető, s éppen ezért a tervezett előadás talán több szekcióba is beillene. A térség mezővárosai (és tegyük hozzá gyorsan, több falva is) nem csupán a termelés színhelyét jelentették, hanem forgalmas hetipiacaikkal és jelentős, nagyobb területre kiterjedő vonzáskörzettel bíró országos vásáraikkal az árucsere kereteit is megteremtették egyben. A források alapján egyrészt megállapítható, hogy az egyes vásárok mekkora vonzerővel bírtak, honnan érkeztek a kereskedők az adott településre, de képet kaphatunk arról is, hogy mely termékek forogtak a piacon. Reményeim szerint a források mindezek mellett a piac szereplőinek (vevő, eladó, fuvaros, kezes stb.) jellemzőire, mentalitására, szociális hátterére nézve is nyújtanak majd részletesebb információkat. Az előadás második szakaszában a kereskedelem helyhez kevésbé kötött, informális szegmensét, a környékbeli civitasok polgárságának és a mezővárosi lakosságnak személyesen és egész évben rendszertelenül zajló kereskedelmi kapcsolatát szeretném majd ismertetni. Ez leginkább speciálisabb, illetve nagyobb értéket képviselő termékek (bor, égetett mész, tengeri hal, ruhaneműk stb.) forgalmára épült, és a remek városi levéltárak fennmaradásának köszönhetően nem csupán a kereskedelem szervezése, metódusa, ha lehet ezt mondani szokásjoga ragadható meg ezen a téren, hanem a saját érdekeit mindig előtérbe helyező, a piac adta lehetőségekkel ügyesen sáfárkodó ember is közelebbről megismerhető.