HATÁR – HATÁRHELYZET – HATÁRÁTLÉPÉS - konferencia-felhívás

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

HATÁR – HATÁRHELYZET – HATÁRÁTLÉPÉS

Konferenciafelhívás

A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület

34. konferenciája

Pécs, 2020. augusztus 27-29.

 

A határokra legtöbbször úgy gondolunk, mint olyan képződményekre, konstrukciókra, amelyek statikusak és amelyek az állandóság szimbólumai; valójában azonban sokkal inkább olyan helyek, amelyek a változás dinamikus színterei, hiszen a különféle elemek között ütközési zónákat jelentenek. A földrajzi elválasztó határokon túl, a kultúrák közötti ütközőzónák, a csoportok közötti érintkezések felületei, illetve általában a társadalmi, kulturális határok vizsgálata több társadalomtudományi területen már az 1990-es évek előtt is hangsúlyossá vált: ezek közé tartozik az antropológia, az etnográfia vagy a szociológia. A társadalmi és kulturális határok, ugyanúgy mint a földrajziak, kétségkívül részét képezik világunknak és számos következménnyel vannak társadalmunkra nézve.

I.

Jellemző vonás a mai Európában, hogy a kontinens területét, az Európai Unió létezése ellenére, továbbra is kisméretű államok határai teszik mozaikossá. A 18–19. századtól a nemzetállamok kialakulásával az államhatárok új jelentést nyertek: a nemzeti szuverenitás, a nemzethez való tartozás egyik szimbólumává váltak (Hardi 2009); így vizsgálatuk már a 19. század végétől több földrajzi iskola meghatározó szüzséje lett (pl. Ratzel 1887, 1897, Hettner 1918, 1925–1926, Ancel 1935–1945, Prinz 1944). Ezzel párhuzamosan a magyar történetírásban is kialakult egy historiográfiai hagyomány: mindenekelőtt Domanovszky Sándor elismert tanítványa, Kring Miklós (1934, 1938) vizsgálta a magyar államhatár kialakulásának kérdését, amelyhez egy rövid vita is párosult 1936-ban a Századok hasábjain.

Az államhatár mellett azonban más léptékű határok is működnek, így pl. a telek- vagy birtokhatárok, a települési vagy azokat integráló közigazgatási határok, illetőleg különböző regionális határok is. A geográfiában a határ olyan térfelosztási eszköz, térelem, amely a tudatunkban gyakran éles vonal képzetét kelti, miközben a szó hétköznapi jelentése is hasonló: valaminek a szélét, illetve végét-kezdetét jelöli. Ezzel szemben a valóságban a határ inkább egy kiterjedt övezet, zóna, amely egyszerre elválaszt és összeköt. A határ fogalma legalább négy alapvető funkciót hordoz: az elválasztás (barrier) és az összekapcsolás (contact) mellett ütköző (frontier) és szűrő (filter) szerepet is betölthet (Nemes Nagy 2009).

Az eltérő természeti, társadalmi és gazdasági karakterű tájak (pl. tengerek–szárazföldek, alföldek–hegyvidékek) érintkezési sávjában kialakult kikötők, vásárvárosok határpontokként (kapukként) értelmezhetők. Ebben a szerepkörben e települések egyúttal összekötő kapocsként is funkcionálnak az eltérő gazdasági-társadalmi vonásokkal jellemezhető területek között. (A kapuvárosok többnyire a modernizáció „hídfőállásai”.) Egy határ nemcsak akkor lehet dinamikus, amikor a kapuk révén szűrőként működik, hanem akkor is, amikor frontier, amikor a birtokba vett, s a még birtokba nem vett térségek között mozgó peremvidék. Ilyen volt egykoron az észak-amerikai kontinensen a Csendes-óceán irányába terjedő „vadnyugat”, Ázsiában a cári Oroszország keletre bővülő határa (Kocsis 2004), vagy ezzel egyidőben a Kárpát-medencében az Alföld területe is (Beluszky 1988). A frontier azonban a 20. század elején, a globalizáció során lényegében megszűnt. Végül dinamikus lehet még a határzóna olyan esetekben is, amikor a kontaktus-jelleg, az összekötő funkció a meghatározó (Nemes Nagy 2009). Ezzel kapcsolatban elterjedt (szociológiai) értelmezés a még Simmel (1909) által kidolgozott kettős metafora: a híd és az ajtó. Az előbbi a „folyó” (határ) két partja (oldala) között teremt kapcsolatot, aminek társadalmi-gazdasági jelentése a vonzás, összekapcsolás, egyesítés. Az utóbbi, az ajtó pedig olyan határátkelőhely képzete, amely vagy nyitva van, vagy zárva. „A híd és az ajtó – a kapcsolódás és a kizárás­vagy­átengedés – logikája mindig együtt és egyszerre jelenik meg a határ fogalmában. A határ: ajtókkal felszerelt híd.” (Böröcz 2002: 135)

A fentiek alapján a határ kutatása történhet a következő szempontok szerint: a határ mint tájelem, a határ hatása a határmenti területek gazdaságára és társadalmára, illetve a határ politikára gyakorolt „befolyása” (vö. Nagy 2016). Ezzel szemben az újabb vizsgálatok már a következő perspektívákat alkalmazzák: a határ kijelölésének módja, szemlélete és fizikai megjelenése (mesterséges, illetve természetes határok), a határok térbeli változása (milyen érdekek, konfliktusok születtek/születnek a határok pozícióiból) és végül a határok funkciójának elemzése (Prescott 1987). Ezekben a kutatásokban különbséget tesznek a fizikai térben és az emberi tudatban létező (mentális) határ fogalma között. Az utóbbi jelentőségét az adja, hogy pl. az államhatár nemcsak a térszerkezetet alakította nemzetállamivá, hanem az egyének térbeli gondolkodását is (Hardi 2009).

II.

Fontos hangsúlyozni, hogy határok nemcsak az eddig bemutatott fizikai térben, hanem – azzal átfedésben – a társadalmi térben is működnek a különböző pilléreken szerveződő csoportok között (ld. Brubaker 2006). Az eltérő kutatási szempontok és módszerek alapján tehát a jól ismert politikai és adminisztratív határok mellett társadalmi, kulturális, etnikai, nyelvi, vallási, mentális, és társadalmi nemek közti stb. határokról is beszélhetünk. Határvidékek létezhetnek továbbá az életkor, a társadalmi-családi státus vagy az eltérő élettapasztalatok alapján képződő csoportok között, ha kevésbé formalizálható módon is (vö. Rosaldo 1989, Donnan–Wilson 2002, Ilyés 2008). Eszerint határnak minősülnek mindazon helyek (legyenek bárhol is), ahol „a másságukat feladni nem kívánó különböző kultúrák kerülnek kölcsönhatásba” (Ilyés 2008: 14). Ezek a határok egyszerre léteznek a fizikai, s a mentális terekben, az emberek tudatában, ennélfogva a megélés és a megtapasztalás határai is egyben. Olyan szimbolikus határok ezek, amelyek alakítják, formálják, szervezik a határt átlépők cselekvését (ágensek). Ebben az értelemben a határ (mint korlát) olyas valami, ami adott helyen és korban kijelöli a lehetséges gondolkodás és cselekvés elképzelt „terét”, egyúttal betölti a társadalmi normák, konvenciók, elvárások definiálásának a funkcióját. Hogy határról van szó, jól mutatja egyfelől azok szándéka és tette, akik átlépik ezeket a vonalakat, másfelől azok reakciója, akik e határátlépéseket megítélik, s esetleg elítélik. Ez a megközelítés ezzel megteremti a kontaktzóna, a „kulturális mezsgye” imaginárius fogalmát (Ilyés 2008, vö. Keményfi 2010). Egy osztrák szerzőpáros pl. a határátlépések tapasztalatát a transzgresszió sokértelmű fogalmával írja le a történeti Bécs vonatkozásában, amikor a szociális különbségek identitásteremtő szerepe kerül a vizsgálat fókuszpontjába (Maderthaner–Musner 2008). A társadalmi határok, melyek mentén a társadalom csoportjai elválasztják magukat egymástól, jól vizsgálhatók város (polgári negyedek) és külváros (munkásnegyedek), város és falu, sőt város és tanya között is a kölcsönösen érzékelt szimbolikus határok mentén. Ugyanezt a szemléletmódot alkalmazta Gyáni Gábor (2016), amikor a hazai mezővárosok egyik lehetséges, új értelmezését adta a közelmúltban.

Nemzetközi léptékben vizsgálódva, jól érzékelhető, hogy napjainkban egyre fontosabbá válnak Európában a mentális határok, a konstruált, érzékelt kulturális különbségek. Új identitások születnek és régiek erősödnek meg, ezért különösen fontos, hogy megértsük ezeknek a régi-új határoknak a komplexitását, kulturális dimenzióit, azok konstruált-rekonstruált mivoltát (Barth ed. 1969, Uő 1996). Olyan új kérdések merülnek fel a nyelvekkel vagy a vallásokkal (mint kulturális markerekkel) kapcsolatban, amelyeket többnyire a globalizáció hoz a felszínre. Tudnunk kell, hogy ezek a kulturális határok hogyan váltak legitimmé a múltban, hogyan működtek és hogyan használták azokat (Andrén–Söhrman 2016). Peter Burke (2009) szerint a kulturális határok szüntelen változása az elmúlt időszakban egy új fázisba lépett. A „kulturális csere és transzformáció” szakaszában egy úgynevezett „kulturális ökotípus” van kialakulóban, ami új kulturális határok kifejléséhez és a már meglévő nemzetállami keretek szétfeszítéséhez vezet(het).

Mindazonáltal ezek a határok végsőfokon társadalmi konstrukciók, szimbolikusan „műtárgyak”, amelyek formálódnak, mozgásban vannak, már csak azért is, mert a különböző (pl. közigazgatási, jogi) korlátok időnként ütköznek a kulturális identitásokkal. Aktuális és utólagos jelentésük-jelentőségük attól függően is változik, hogy kivel beszélünk róluk és hogy mi az adott, egyéni kontextus. Ezért a kulturális határok értelmezése rendkívül összetett folyamat. Ugyanakkor az antropológusok szerint a kulturális határok másik jellemzője a változás mellett, hogy erősen átpolitizáltak, tekintve, hogy a politikának és a gazdaságnak hasonlóan lehetnek kulturális határaik, ráadásul e határok rövidebb-hosszabb időre rögzülhetnek. Nem meglepő tehát, hogy a mindenkori kortárs irodalom az uralkodó politikai diskurzusokkal szemben kiemelten fontos szerepet játszik a társadalomban, azért is, mert többnyire megbízhatóan tükrözi a különböző helyzetekben érzékelt társadalmi-kulturális csoportokat. Ily módon az irodalom maga is identitásteremtő hatású, elemi tényező e határok képződésében (Andrén–Söhrman 2016).

 

III.

A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 2020 augusztusában megrendezendő konferenciája elsősorban olyan kérdéseket kíván középpontba állítani, amelyek a fizikai és a mentális határok múltbéli működésére, e határok történeti tapasztalataira, azok változásaira, emlékezetére vonatkozik.

A konferencia előadásai többek között az alábbi (egymással gyakran fedésben lévő) problémákhoz kapcsolódhatnak:

  • a földrajzi, politikai, közigazgatási, társadalmi, kulturális stb. határok kijelölése, értelmezési lehetőségei (a határokról alkotott elképzelések), a határok minősége;
  • a társadalmi, kulturális és földrajzi határok (elválasztó, összekötő, ütköző, szűrő) funkciója;
  • a határok működtetése (a hatalom által), a határok őrzése;
  • társadalmi változások, amelyeket a földrajzi határok felszámolása indukál (közlekedés, piac, vonzáskörzet, családok, migráció, kényszerű vándorlás stb.), továbbá a kialakuló vagy a kijelölt új határok különböző (pl. gazdasági: vámháború, vesztegzár, csempészet; továbbá társadalmi, kulturális stb.) hatásai települési, regionális vagy országos szinten;
  • a társadalmi, kulturális és a földrajzi határok létéhez kapcsolódó stratégiák (határokon átnyúló kapcsolatok formái);
  • megosztott városok és régiók (politikai okokból kettéosztott városok, tájak);
  • etnikai, felekezeti, társadalmi vagy etnográfiailag leírható közösségek határai a földrajzi és a mentális térben;
  • a határ mint a társadalmi és a kulturális identitás formálója;
  • községek, birtokok, uradalmak határaihoz kapcsolódó gyakorlatok;
  • a határok érzékelése (földrajzi és társadalmi/kulturális térképzetek és határképzetek), a határok átlépése;
  • közösségek viszonyulása határaikhoz.

 

A Hajnal István Kör konferenciái nem csupán a társadalomtörténészek számára biztosítanak fórumot, hanem nyitottak más történeti aldiszciplínák és más tudományterületek képviselői felé is. A konferencia szervezői ezúttal is szívesen látják azoknak a rokon tudományágaknak a képviselőit, akik a felhívásban megfogalmazott és kapcsolódó problémákat történeti összefüggéseikben kívánják megközelíteni.

Emellett a Hajnal István Kör az idei konferenciáján ismét meghirdeti a – korábban sikeresnek bizonyult – doktori szekciót is. Ebben tematikai kötöttség nélkül mutathatják be társadalomtörténeti kutatásaikat azok a kollégák, akik jelenleg dolgoznak doktori disszertációjukon, vagy az elmúlt évben védték meg azt. Célunk az, hogy fórumot biztosítsunk azon fiatal társadalomtörténészeknek, akiknek kutatása nem illeszkedik az adott évi konferencia tematikájába.

Kérjük az érdeklődőket, hogy a maximum egy oldal (2500 leütés) terjedelmű szinopszisokat 2020. június 15-ig küldjék el a hajnaltitkar@gmail.com címre a mellékelt lap felhasználásával. A jelentkezők külön jelöljék azt, ha a doktori szekcióban kívánnak részt venni.

A beérkezett anyagok alapján a Hajnal István Kör választmánya által felkért szervezők június második felében állítják össze a konferencia programját, s erről június 30-ig értesítést küldenek a jelentkezőknek.

A konferencia megtartását befolyásolhatja a járványügyi helyzet. Az aktuális viszonyok ismeretében a szervezők június végén döntenek arról, hogy a konferencia meghirdetett menetrendjén változtatni szükséges-e.

 

Irodalom

ANCEL, Jacques 1936–1945. Manuel géographique de politique européenne. I-II. Librairie Delagrave, Paris.

ANDRÉN, Mats – SÖHRMAN, Ingmar 2016. Introduction. In: Cultural Borders of Europe. Narratives, Concepts and Practices in the Present and the Past. Eds. Mats Andrén, Thomas Lindkvist, Ingmar Söhrman and Katharina Vajta. Berghahn Books, New York and Oxford, 1–17.

BARTH, Fredrik (ed.) 1969. Ethnic Groups and Boundaries: The Social Organization of Culture Difference. Waveland Press, Long Grove, Illinois.

BARTH, Fredrik 1996. Égi és új problémák az etnicitás elemzésében. (Ford. Sajó Tamás.) Régió: kisebbség, politika, társadalom 7, 1, 3–25.

BELUSZKY Pál 1988. Az „Alföld-szindróma” eredete (vázlat). Tér és Társadalom 2, 4, 3–28.

BÖRÖCZ József 2002. A határ: társadalmi tény. Replika 13, 47–48, 133–142.

BRUBAKER, Rogers 2006. Ethnicity without Groups. Harvard University Press, Cambridge (Massachusetts).

BURKE, Peter 2009. Cultural Hybridity. Polity Press, Cambridge.

DONNAN, Hastings – WILSON, Thomas M. 2002. Határok és antropológia Európában. Replika 13, 47–48, 117–131.

GYÁNI Gábor 2016. A város mint zárt és nyitott tér. Forrás 48, 7–8, 205–219.

HARDI Tamás – HAJDÚ Zoltán – MEZEI István – NAGY Imre – KUGLER József 2009. Határok és városok a Kárpát-medencében. MTA Regionális Kutatóközpont, Győr–Pécs.

HETTNER, Alfred 1918. Anglia világuralma és a háború. (Ford. Szánthó Gyula.) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

HETTNER, Alfred 1925–1926. A leíró földrajz alapvonalai. I–II. kötet. (Ford. Littke Aurél, második kiadás.) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.

HUNTINGTON, Samuel Phillips 2002 [1993]. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest.

ILYÉS Zoltán 2008. Mezsgyevilágok. Etnikus interferenciák és nemzeti affinitások térbeli mintázatai a Kárpát-medencében. Lucidus Kiadó, Budapest, 2008.

KEMÉNYFI Róbert 2010. Földrajzi tér és etnicitás. A kritikai geográfia tanulságai. In: Etnicitás. Különbségteremtő társadalom. Szerk. Feischmidt Margit. Gondolat és MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 99–113.

KOCSIS Károly 2004. A politikai és az etnikai földrajz határértelmezései. In Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből III. Szerk. Kovács Nóra, Osvát Anna, Szarka László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 23–28. 

KRING Miklós 1934. A magyar államhatár kialakulásáról. In: A gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 4, 3–26.

KRING Miklós 1938. Magyarország határai Szent István korában. In: Emlékkönyv Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján. II. kötet. Szerk. Serédi Jusztinián. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 473–487.

MADERTHANER, Wolfgang – MUSNER, Lutz 2008. Unruly Masses. The Other Side of Fin-de-Siécle Vienna. (Second edition.) Berghahn Books, New York.

NAGY Botond 2016. Székelyföld gazdasági fejlődése a 19. század második felében: határszéli gazdasági környezet és üzleti modellek Háromszéken. (PhD értekezés, kéziratban. Témavezető: Kövér György.) ELTE BTK, Történelemtudományi Doktori Iskola, Budapest. (Online – https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/32854)

NEMES NAGY József 2009. Terek, helyek, régiók. A regionális tudomány alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest.

ORTEGA Y GASSET, José 1983 [1935]. A történelem mint rendszer. In: Két történelmi esszé. Európa Könyvkiadó, Budapest, 147–242.

PRESCOTT, John Robert Victor 1987. Political Frontiers and Boundaries. Allen and Unwin, London.

PRINZ Gyula 1944. Magyarország földrajza. Renaissance Könyvkiadóvállalat, Budapest.

RATZEL, Friedrich 1887. A föld és az ember. Antropo-geographia vagy a földrajz történeti alkalmazásának alapvonalai. (Ford. Simonyi Jenő.) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

RATZEL, Friedrich 1897. Politische Geographie. Verlag von R. Oldenburg, München–Leipzig.

ROSALDO, Renato 1989. Culture and Truth: The Remaking of Social Analysis. Beacon Press, Boston.

SIMMEL, Georg 1993 [1909]. Brücke und Tür. In Uő: Das Individuum und die Freiheit. Essais. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 2–12.